Dátum: 2018. augusztus 26.

Szelfimánia és extrém fotók: légy észnél!

A ki­rán­dulá­sok és nya­ra­lások e­gyik ki­hagy­hatat­lan ele­me a fotó­zás. Ki ne sze­ret­né meg­örö­kíte­ni a szép he­lye­ket, ahol jár, hogy az­tán meg­mu­tat­has­sa a ké­pe­ket csa­lá­di és ba­rá­ti kör­ben, és elte­hes­se ő­ket em­lék­be? Lega­láb­bis így volt ez a szel­fi-kor­szak e­lőtt.

A rohamos tech­ni­kai fej­lő­dés, a mo­bil­tele­fo­nok szé­les­kö­rű elter­jedé­se és nem u­tol­só sor­ban a kö­zös­ségi ol­da­lak tér­hó­dítá­sa új tren­de­ket ho­zott a fotó­zás­ban is. Sok­szor már nincs is szük­sé­günk digi­tális fény­ké­pező­gép­re, hi­szen kéz­nél van a mo­bil, a kép­mi­nő­ség kifo­gás­ta­lan, ráa­dá­sul könnye­dén ké­szít­he­tünk vele szel­fit, és a­zon­nal köz­zé is te­het­jük ked­venc kö­zös­ségi olda­lain­kon. Hadd á­mul­jon az e­gész vi­lág, hogy mi­lyen gyö­nyö­rű a táj, mi­lyen egzo­ti­kus uta­zás­ra telt a pén­zünk­ből, mi­lyen ro­man­tikus a nap­le­men­te, mennyi­re i­mád a pa­sink/­csa­junk, mi­lyen idil­lien bol­dog a csa­lád... Cik­kek so­rát lehet­ne szen­tel­ni a témá­nak, hogy mi­lyen moti­váci­ók búj­nak meg a­mö­gött, ami­kor vala­ki kö­zös­ségi posz­to­kon ke­resz­tül épít fel ma­gá­ról egy - gyak­ran ide­ali­zált - imi­dzset.

Az igazi prob­lé­ma ott kez­dő­dik, ami­kor vala­kit annyi­ra be­szip­pant a láj­ko­kért ví­vott ver­seny (mert, lás­suk be, nem más ez, mint nép­sze­rűsé­gért és "cso­dá­ló­kért" ví­vott harc a konvku­renci­ával), hogy egy­re kü­lön­lege­sebb, ext­ré­mebb, sőt, nem egy­szer ve­szé­lyes hely­ze­teket ke­res a szel­fi­zés­hez. Áll­jon itt né­hány szomo­rú (és egy­ben ab­szurd) ha­lál­eset az el­múlt évek­ből:

• Még biztos min­den­ki em­lék­szik a híra­dóból arra a fia­tal pár­ra, a­kik i­dén júni­us­ban zu­han­tak a mély­be 40 méte­res ma­gas­ságból a por­tu­gáli­ai Eri­ceira váro­sá­ban, a Dos Pesca­dores stran­don szel­fi­zés köz­ben.
• Egy 66 éves ja­pán turis­ta az indi­ai Tádzs Mahal­nál a­kart úti­társá­val e­gyütt szel­fit ké­szí­teni, de meg­csúsz­tak és legu­rul­tak a lép­cső­kön. Úti­társa túlél­te a bale­setet, ő nem.
• Prabhu Bhatara, egy indi­ai fér­fi egy sé­rült med­vé­vel e­gyütt a­kart szel­fit készí­teni, de a va­dál­lat nem vette jó né­ven a fény­ké­pezke­dést...
• A 17 éves Xenia Igna­tyeva egy vasú­ti híd­ra mávszott fel, hó­dol­va a fia­ta­lok közt ter­je­dő ve­szé­lyes di­vat­nak, hogy szé­dí­tő ma­gas­ságok­ban, da­ruk, hi­dak tete­jén szel­fiz­zenek. Vak­me­rősé­ge az éle­tébe ke­rült.

Ezek a tragé­diák (akár­csak a szel­fi­zés és mo­bi­lozás által oko­zott közú­ti bale­setek) mind mege­lőzhe­tőek let­tek vol­na. Nem kell más hoz­zá, mint hogy hall­gas­sunk a jó­zan e­szünk­re, és ne vál­lal­junk fe­les­leges koc­ká­zatot egy-egy kép elké­szíté­séért. Mie­lőtt fi­gyel­men kí­vül ha­gyunk egy ve­szély­jel­ző táb­lát, átbú­junk egy védő­kor­lát a­latt, vagy kia­raszo­lunk a szik­la leg­szé­lére, gon­dol­juk vé­gig, mit sze­ret­nénk: szép fo­tót em­lék­be, amit egy­szer majd le­het az uno­kák­nak muto­gatni, vagy röp­ke (és ké­tes) hír­ne­vet Dar­win-dí­jas­ként?

Végül pedig te­gyük fel ma­gunk­nak a kér­dést, hogy mi­ért uta­zunk, ki­rán­du­lunk: láj­ko­kat gyűj­tünk vagy élmé­nye­ket?

Írta: Réka

Szólj hozzá!

Dátum: 2018. augusztus 14.

Madárhangok: Te felismered?

Sokan azt mond­ják, azt él­ve­zik leg­job­ban a ter­mé­szet­já­rás­ban, hogy ki le­het sz­akad­ni egy ki­csit a váro­si nyüzs­gés­ből és zaj­ból, és az er­dő mé­lyén csend és nyu­ga­lom ve­szi kö­rül ő­ket. Ez a "csend" azon­ban na­gyon is han­gok­kal és élet­tel teli! Az er­dő soha­sem né­ma, mada­rak szá­zai éne­kel­nek, csi­vi­tel­nek, fe­cse­rész­nek, cser­reg­nek és ri­kol­tanak. A ki­rán­duló, ha oda­fi­gyel, e­lőbb-u­tóbb jól el tud­ja kü­lö­níte­ni a sok­fé­le ma­dár­han­got egy­más­tól, még­sem könnyű bea­zono­síta­ni, me­lyik dal­lam me­lyik ma­dár­faj­hoz tar­to­zik, fő­leg, ha a hang gaz­dá­ja jól elrej­tő­zött a lom­bok kö­zött.

Hadd nyújt­sunk hát egy kis se­gít­sé­get né­hány ha­zánk­ban gyak­ran hall­ható ma­dár­hang felis­meré­séhez! Aki pe­dig ked­vet ka­pott, hogy még több ma­dár éne­két fel­fe­dez­ze ma­gá­nak, an­nak bát­ran a­jánl­juk a https://www.xeno-canto.org/ web­ol­dalt, a­hol a vilá­gon fel­lel­hető szin­te összes ma­dár­faj hang­ját meg tudja hall­gatni, sőt, a sa­ját hang­fel­vé­te­lét is be­küld­heti.

Hallgasd meg a madár­han­got, és pró­báld meg ki­ta­lál­ni, mi­lyen faj­hoz tarto­zik! A tip­pe­det el­len­őriz­he­ted, ha rákat­tin­tasz a "Mi­lyen ma­dár?" kér­dés­re.

1.      Milyen madár?     feketerigó
2.      Milyen madár?     tengelic
3.      Milyen madár?     kék cinege
4.      Milyen madár?     széncinege
5.      Milyen madár?     kerti rozsdafarkú
6.      Milyen madár?     erdei pinty
7.      Milyen madár?     sárgarigó
8.      Milyen madár?     csuszka
9.      Milyen madár?     vörösbegy
10.      Milyen madár?     erdei szürkebegy
11.      Milyen madár?     ökörszem
12.      Milyen madár?     csilcsalpfüzike
13.      Milyen madár?     erdei pityer
14.      Milyen madár?     szajkó
15.      Milyen madár?     csalogány

Írta: Viki

Szólj hozzá!

Dátum: 2018. augusztus 2.

Veszélyes-e a barlangászás?

Az el­múlt he­tek hír­adá­sait hall­gat­va mi, ma­gya­rok is bor­zong­va és izga­tot­tan vár­tuk a fejle­mé­nye­ket, hogy sike­rül-e ki­men­teni a thai­földi bar­lang­ban re­kedt gye­re­ke­ket és edző­jü­ket. Meg­könnyeb­bül­ten léle­gez­tünk fel, ami­kor vé­gül ki­hoz­ták őket, de bizo­nyára sokak­ban felme­rült e­zek u­tán a kér­dés: va­jon nem túl­zot­tan veszé­lyes do­log a bar­lan­gá­szás?

Elsőként, ami e­szünk­be jut, ha a bar­lan­gá­szat ve­szé­lyei­re gon­do­lunk, való­színű­leg az el- vagy le­esés okoz­ta sérü­lés vagy az om­lás­ve­szély. El is té­ved­he­tünk, vagy sö­tét­ben mara­dunk, ha meg­hi­báso­dik a vilá­gító­esz­kö­zünk. Fizi­kai­lag is kime­rül­het a bar­lan­gász egy külö­nösen ne­héz tere­pen, és bizo­nyos ese­tek­ben reá­lis ve­szély a kihű­lés. Föld alat­ti víz­folyá­sok, a­kár tel­je­sen víz alat­ti szaka­szok is áll­hat­ják az utun­kat. A thai­föl­di foci­csa­pat ép­pen a­zért ke­rült baj­ba, mert nem szá­mítot­tak rá, hogy a he­ves eső­zé­sek mi­att hirte­len mege­melke­dő víz­szint el­zár­hat­ja a bar­lang­ból kive­zető u­tat. A gon­dos terve­zés, a megfe­lelő felké­szült­ség és né­hány alap­vető sza­bály betar­tása azon­ban sok ve­szély­helyze­tet mege­lőz­het, kikü­szö­böl­het.

A Wiki­pedia hon­lap­ján megta­lálhat­juk a bar­lan­gá­szat tíz­paran­csola­tát - eb­ből idé­zünk most né­hány pon­tot:

• 4 fő a mini­mális lét­szám. 3 fő leme­het, ha mind­annyi­an jól isme­rik a bar­lan­got és fél ó­rán be­lül a fel­szín­re le­het jut­ni bár­mely pont­ról. 2 fő leme­het, ha több cso­port köve­ti egy­mást azo­nos útvo­nalon max. 1 óra köve­tési távol­ság­gal.
• A csa­pat­ban lega­lább egy tapasz­talt bar­lan­gász­nak len­nie kell. A túrá­nak kell, hogy le­gyen veze­tője, ki­nek egy­szemé­lyi fele­lőssé­ge van.
• A csapat min­den tag­já­nak tisztá­ban kell len­nie a riasz­tási mó­dok­kal, rendel­kez­nie kell első­se­gély cso­mag­gal.
• Simá­ra ko­pott tal­pú láb­beli vise­lése élet­veszé­lyes.
• Hosszabb túrá­ra tarta­lék enni­valót és inni­valót kell vin­ni.

Magyar­orszá­gon több­szin­tes képzé­si rend­szer ad lehe­tősé­get a barlan­gászat­hoz szük­sé­ges isme­retek elsa­játí­tásá­ra. Az átla­gos turis­ta azon­ban, aki csu­pán né­hány kü­lön­leges szik­la­for­mát vagy gyö­nyö­rű csepp­kö­vet sze­ret­ne megcso­dálni, nem kell, hogy éve­ket szen­tel­jen a fel­ké­szülés­re, hi­szen szám­ta­lan bar­lang­ban van lehe­tősé­günk szak­sze­rű veze­tés­sel, ké­nyel­me­sen, ut­cai ru­há­ban, csú­szás-má­szás és min­den­ne­mű ve­szély nél­kül végig­sétál­ni a kié­pí­tett, kivi­lágí­tott útvo­nalon. Buda­pes­ten be­lül pél­dá­ul ki­csik-na­gyok köré­ben nép­sze­rű a Pál­völgyi- és a Szemlő-hegyi-bar­lang. Tapol­cán csó­na­kázha­tunk a tavas­bar­lang­ban, Mis­kolc­tapol­cán meg­mártóz­ha­tunk a Bar­lang­für­dő gyógy­vizé­ben. Az Agg­tele­ki-karszt terü­letén az UNESCO világ­örök­ségét képe­zi a szin­tén láto­gatha­tó Barad­la-bar­lang - klu­bunk ide szer­vez majd kirán­du­lást az ősz folya­mán.

Írta: Atesz

Szólj hozzá!

Dátum: 2018. július 23.

Csalánba nem üt a ménkű - és a túrázóba?

Az ide­i nyár bő­vel­ke­dik vi­ha­rok­ban, hirte­len jött ziva­tarok­ban. Ha a sza­bad­ban ér u­tól min­ket a szél­vi­har­ral, jég­eső­vel érke­ző fel­hő­szaka­dás, ga­ran­tál­tan nem ússzuk meg szára­zon: az eső­ka­bát nem so­kat ér, és a leg­szu­pe­rebb túra­ba­kancs sem víz­hat­lan a végte­lensé­gig. Mé­gis, e­zek csak "ap­ró kelle­met­len­ségek" a vil­lám­csa­pás veszé­lyé­hez ké­pest.

Idézzük fel egy ki­csit az isko­lában tanul­takat: mi is a vil­lám, és ho­gyan ala­kul ki? A Wikipédia defi­níci­ója sze­rint: A vil­lám nagy ener­giá­jú, ter­mé­sze­tes lég­kö­ri elekt­ro­mos kisü­lés. Kelet­kez­het fel­hő–föld és fel­hő–fel­hő kö­zött is. Áram­erős­sége álta­lában 20-30000 am­per, ami kivé­teles eset­ben meg­ha­lad­hat­ja a 300000 am­pert is. A fel­hőt alko­tó víz­csep­pek moz­gása az elekt­romos tö­lté­sek szét­válá­sát o­koz­za: a fel­hő fel­ső fe­lén hal­mo­zód­nak fel a pozi­tív, az alján a nega­tív tölté­sek. Ez elekt­romos te­ret hoz lét­re, a­mely köl­csön­hatás­ba ke­rül a föld­fel­szín­nel: pozi­tív töl­té­sűvé te­szi azt. Az e­lekt­rovmos erő­tér erő­södé­se a leve­gőmu­leku­lák­ban is ioni­záci­ót, azaz töl­tés­szét­vá­lást o­koz. Az e­lekt­ronok az io­nizált leve­gő­ben kelet­kező csa­tor­ná­kon át a pozi­tív tölté­sű föld­fel­szín felé moz­dul­nak el. Ezek az e­lekt­ro­mos ára­mot veze­tő, hosszabb-rövi­debb sza­ka­szok nem egy­szer­re jön­nek lét­re, és ott kelet­kez­nek, ahol a lehe­tő legki­sebb az ellen­állás - ezért cikk-cak­kos a vil­lám. A föld­felü­let­ről is elin­dul a pozi­tív tölté­sek áram­lása a fel­hő felé, de a nega­tív tölté­sek gyor­sab­bak, emi­att észlel­jük úgy, hogy a vil­lám fent­ről csap le. A töl­té­sek talál­koz­nak egy­más­sal, és kie­gyenlí­tőd­nek. A vil­lám­lást kísé­rő erős fény- és hang­jelen­séget a leve­gő hirte­len fel­he­vülé­se okoz­za.

Tévhit, hogy egy­más u­tán két­szer nem csap­hat be a vil­lám u­gyan­oda. Ráa­dá­sul vil­lám­lás akkor is kia­lakul­hat, ami­kor még csak kö­ze­le­dik a vi­har: mind­annyi­an is­mer­jük a "de­rült ég­ből vil­lám­csa­pás" kife­je­zést, ami va­lós, léte­ző jelen­séget ta­kar; a­kár a ziva­tarfel­hőtől 15 km-re is le­csap­hat a vil­lám, e­zért jobb, ha ziva­tar köze­ledté­vel miha­ma­rabb mene­déket kere­sünk.

Mit te­gyünk te­hát, mi­lyen elő­vigyá­zatos­ságra van szük­ség a vil­lám­csa­pás elke­rülé­se érde­kében? Váro­son be­lül könnyebb dol­gunk van: ha gép­kocsi­val va­gyunk, ül­jünk be az au­tónk­ba, és vár­juk meg, míg elvo­nul a vi­har - a ka­ros­szé­ria Fara­day-kalit­ka­ként mű­kö­dik, e­zért az autó­ban biz­ton­ság­ban va­gyunk. Gyalo­gosan ke­res­sünk mene­déket épü­let­ben, pl. egy bolt­ban! A leg­biz­tonsá­gosab­bak a vil­lám­hárí­tóval rendel­kező épü­letek. Cél­sze­rű az ajtó­tól, abla­koktól távo­labb hú­zód­ni, ott­hon tar­tóz­kodva pe­dig az elekt­ro­mos ké­szü­léke­ket áram­tala­níta­ni (illet­ve túlfe­szült­ség elle­ni véde­lem­mel ellát­ni). Ne hasz­nál­junk veze­tékes tele­font, és ne zuha­nyoz­zunk vihar köz­ben!

Aki kirán­dulni ké­szül, elő­ször is fi­gyel­je az idő­járás-je­len­tést, és ha ele­ve számí­tani lehet viha­rokra az­nap (a mete­oro­lógi­ai szolgá­lat fi­gyel­mezte­tést adott ki), ha­lassza más­kor­ra a tú­rát! Ha már út­nak indul­tunk, és sza­bad­ban ér min­ket a vihar, min­den­kép­pen kerül­jük el a kör­nye­zetből kie­melke­dő, ma­gas terep­tárgya­kat: tilos kilá­tók, tor­nyok, oszlo­pok, táv­ve­zeték-póz­nák, illet­ve ma­gas fák köze­lében tar­tóz­kod­ni! A nagy, nyi­tott térsé­gek, hegy­te­tők, hegy­gerin­cek is ve­szélyt jelen­tenek, egy me­zőn pél­dá­ul mi ma­gunk va­gyunk a kie­melke­dő "terep­tárgy". Vihar ide­jén ne tar­tóz­kod­junk víz­ben és víz mel­lett (pl. stran­don, folyó­par­ton), sőt, lehe­tőleg ned­ves tala­jon sem! Odú­ba, bar­lang­ba hú­zó­dni csak ak­kor érde­mes, ha az kellő­en tá­gas, és a bejá­rat­tól lega­lább más­fél mé­ter­re el tu­dunk távo­lodni. Leha­salni a föld­re nem jó öt­let, mert na­gyobb felü­leten tesszük ki ma­gun­kat az eset­leges á­ram­ütés­nek; a leg­jobb, amit tehe­tünk, ha (szá­raz felü­leten) legug­go­lunk, fejün­ket a tér­dünk­höz húz­zuk, és ha nem egye­dül va­gyunk, öt-tíz méte­res távol­ságot tar­tunk a töb­bi­ektől.

A villám­lás egy­szer­re félel­metes és gyö­nyö­rű; ta­lán az e­gyik legle­nyű­gö­zőbb ter­mé­szeti jelen­ség. El­tölt­het cso­dá­lat­tal - szo­bánk vé­del­mében -, de ne be­csül­jük alá vesze­del­mes vol­tát kint a sza­bad­ban!

Írta: Isti

Szólj hozzá!

Dátum: 2018. július 17.

Modern kori kincskeresés: geocaching

A geo­ca­ching (ki­ej­té­se: geo­ke­sing) öt­vö­zi a ter­mé­szet­já­rást a játék­kal, így az u­tób­bi évek­ben so­kak ked­venc hobbi­jává vált. Ha még vala­ki nem hal­lott róla, olvas­sa el ezt a rö­vid leí­rást, és bizto­san ked­vet kap hoz­zá, hogy megke­resse éle­te első geo­ládá­ját!

A mintegy 150 éves múlt­ra vissza­tekin­tő kincs­kere­sős já­ték a 2000-es évek ele­jén in­dult útjá­ra mai, mo­dern tech­ni­kát fel­hasz­náló for­má­jában: a játé­kosok GPS-koor­diná­ták segít­ségé­vel próbál­ják meg­talál­ni a föld­rajzi / tört­ténel­mi / kul­tu­rális vagy más szem­pont­ból izgal­mas hel­yszí­neken elrej­tett geo­ládá­kat. A geo­láda álta­lában egy víz­hat­lan műa­nyag­do­boz, ami tar­tal­maz egy szab­vá­nyos ma­gyar és an­gol nyel­vű üze­netet a megta­láló­nak, egy nap­ló­füze­tet író­eszköz­zel, illet­ve apró "kin­cseket", azaz aján­déko­kat, ami­ket a meg­ta­láló elvi­het, per­sze csak ak­kor, ha kicse­réli új aján­dékok­ra a kö­vet­kező szeren­csés kincs­va­dász számá­ra. A nap­ló­füzet­ben in­for­máci­ókat talá­lunk a ládá­ról: a föld­rajzi koor­diná­táit, az elrej­tő nevét, a láda kihe­lyezé­sének ide­jét, vala­mint egy jel­szót, amire a meg­ta­láló­nak később szük­sé­ge lesz. A füzet­be a meg­ta­láló­nak fel kell írnia a nevét és a megta­lálás ide­jét, ezu­tán pedig a ládát lezár­ni és ügye­sen vissza­tenni a rejtek­helyre. Létez­nek külön­leges, pl. virtu­ális vagy moz­gó geo­ládák is.

A célba vett terü­leten elrej­tett geo­láda vagy geo­ládák koor­diná­tái­hoz a játék honlap­ján (http://www.geocaching.hu) jutha­tunk hoz­zá re­giszt­rá­ció u­tán, a­hogy a sike­res megta­lálás té­nyét is itt rög­zít­het­jük. Eh­hez szük­sé­günk lesz a geo­ládá­ban ta­lált jel­szó­ra és egy-két fotó­ra, a sike­res kincs­vadá­sza­tot bizo­nyí­tan­dó. Az a re­giszt­rált játé­kos, aki már lega­lább 75 ha­gyo­má­nyos lá­dát megta­lált, saját geo­lá­dát is létre­hozhat, ha az az elő­írá­sok­nak megfe­lel.

Kicsiknek és nagyok­nak, minden ki­rán­dulni szere­tő, játé­kos ked­vű kalan­dornak jó szív­vel aján­lom a geo­cachin­get, ezt az izgal­mas, modern kori kincs­kere­sést.

Írta: Réka

Szólj hozzá!

Dátum: 2018. július 3.

"Anyu, nézd, maci!"

Öt é­ves vol­tam, ami­kor a szüle­im­mel Er­dély­ben nya­ral­tunk. A fo­tók mu­tat­ják, mi­lyen gyö­nyö­rű helye­ken ki­rán­dul­tunk - én nem sok­ra emlék­szem, de egy em­lék­kép éle­sen meg­ma­radt: az er­dő szé­lén meglá­tunk egy med­vét, és én bol­do­gan fel­kiál­tok: "Anyu, nézd, ma­ci!", a szüle­im pe­dig szin­te meg­fagy­nak a rémü­lettől. Sze­ren­csénk volt, a med­ve nem fog­lal­ko­zott ve­lünk, pár perc múl­va bevet­te ma­gát az er­dő sűrű­jébe. Így ked­ves csalá­di anek­dota lett belő­le - ám a ka­land vég­ződ­he­tett vol­na rosszul is.

Az utóbbi hóna­pokban Magyar­orszá­gon, az Észa­ki-kö­zép­hegy­ség erdei­ben is egy­re gyak­rab­ban talál­kozha­tunk med­vé­vel. Sőt, a híra­dások be­szá­mol­tak ró­la, hogy egy ka­land­vágyó ma­ci beba­ran­gol­ta fél Ma­gyar­orszá­got egé­szen Béké­sig, Csong­rá­dig eljut­va, mie­lőtt befog­ták és vissza­szállí­tot­ták a szlo­vák ha­tár köze­lébe. A nyom­köve­tős nyakör­vet termé­szete­sen nem soká­ig tűr­te meg ma­gán. Raj­ta kí­vül le­het még négy-öt pél­dány, ame­lyik rend­sze­resen ha­zánk erdei­ben kóbo­rol, és mivel a szlo­váki­ai med­ve­popu­láció kezdi kinő­ni az élet­terét, szá­mít­ha­tunk rá, hogy a jövő­ben még töb­ben lesz­nek.

A medvék alap­vető­en nem ag­resszí­vak, az em­bert nem te­kin­tik zsák­mány­nak, és csak ak­kor tá­mad­nák rá, ha fenye­get­ve ér­zik magu­kat. Kivé­tel ez alól a bo­csa­it védő anya­medve, illet­ve rend­kívül ve­szé­lyes le­het egy sé­rült állat. Tá­ma­dásba len­dül­het a med­ve, ha a táp­lá­lékát vagy az odú­ját védi, vala­mint ha a ta­lál­kozás hirte­len és várat­lan, és az ál­lat úgy érzi, meg­lep­ték, e­zért el­len­táma­dásba megy át.

Éppen ezért próbál­juk meg min­den­kép­pen elke­rülni a köze­li talál­ko­zást a med­vé­vel - ügyel­jünk, hogy ne i­jesszünk rá! Jelez­zük az er­dei álla­tok­nak je­len­létün­ket az­zal, hogy be­szél­ge­tünk, zajt csa­punk, hogy lehe­tősé­gük le­gyen ki­tér­niük az u­tunk­ból, hi­szen e­gyik sem sze­ret­ne ta­lál­koz­ni az em­ber­rel! Ha mé­gis meg­pil­lan­tunk egy med­vét, sem­mi­kép­pen ne pró­bál­juk meg elza­varni, az erő­fö­lény az övé! Ne fotóz­zuk, ne köze­lít­sünk hoz­zá, ha­nem óva­tosan, las­san, nyu­god­tan hú­zód­junk vissza! Ne sza­lad­junk el, mert az inge­relhe­ti az álla­tot, ami e­gyéb­ként is gyor­sabb ná­lunk! Ne néz­zünk a medve sze­mé­be, és ne is for­dít­sunk há­tat neki! Ha van ná­lunk éle­lem, te­gyük le a föld­re, és ezu­tán pró­bál­junk vissza­hú­zód­ni - jó eset­ben a ka­ja le fog­ja köt­ni a medve figyel­mét. Ha ezek után mé­gis oda­jön­ne hoz­zánk, fe­küd­jünk hasra, a fe­jün­ket, nya­kun­kat véd­jük a ke­zünk­kel, és ma­rad­juk moz­du­lat­lan - egye­bet nem tehe­tünk! An­nak, aki az erdő­ben éj­sza­kázik, jó ta­nács, hogy, ne hagy­jon e­löl é­telt, étel­mara­dékot, sze­me­tet vagy bár­mi­lyen illa­tos dol­got, ami oda­vonz­hat­ná a med­vét!

Írta: Viki

Szólj hozzá!

Dátum: 2018. június 21.

Sportos természetjárás: nordic walking

A ter­mé­szet­já­rás­ban épp az a leg­jobb, hogy mind­annyi­unk­nak meg­ad­hat­ja, ami­re vá­gyunk: lehet jó prog­ram a csa­lád­dal, bará­tok­kal vagy épp ma­gá­nyos séta, ha egye­dül aka­runk len­ni a gon­do­lata­ink­kal; szól­hat az ál­lat- és nö­vény­vi­lág meg­is­meré­sé­ről vagy épp kul­tu­rális, tör­té­neti em­lé­kek fel­fe­dezé­sé­ről; le­het az ak­tív pihe­nés egy for­má­ja vagy a­kár ko­moly kihí­vást je­len­tő telje­sít­mény­túra. Akár­mi­lyen vá­gyak­kal, el­kép­zelé­sek­kel indu­lunk is út­nak, két­ség­te­len, hogy a túrá­zás egy­ben a moz­gás, a test­ed­zés egy for­má­ja is.

Sokan telje­sen tu­da­to­san össze­kap­csol­ják a kir­án­du­lást a spor­to­lás­sal, és a ter­mé­szet­já­rás a na­pi / he­ti edz­és­terv ré­szé­vé vá­lik. Az er­dei turis­taös­vénye­ken gyak­ran lát­ni futó­kat és bi­cik­liző­ket, és egy­re több­ször ta­lál­koz­unk a nor­dic wal­king elne­vezé­sű moz­gás­for­ma lel­kes gya­kor­lói­val is. De pon­to­san mi is az a nor­dic wal­king?

A skandi­náv gya­log­lás vagy más né­ven bot­sport Finn­or­szág­ból e­red, a­hol már sok év­ti­ze­des múlt­ra te­kint vissza, hiva­ta­los sport­tá a­zon­ban csak a ki­lenc­venes é­vek vé­gén vált. Két do­log­ra van hoz­zá szük­ség: spe­ci­ális bo­tok­ra és a meg­fe­lelő gya­log­ló­tech­nika elsa­játí­tásá­ra. Ez a tech­nika a gya­log­lás és a sífu­tás moz­gás­for­má­it öt­vö­zi, és a bo­tok hasz­nála­ta adja a rit­must, a dina­mi­kát. Nagy elő­nye - a­zon túl, hogy jó le­ve­gőn va­gyunk és szép tája­kat lá­tunk -, hogy min­den kor­osz­tály szá­má­ra aján­lott: ko­moly meg­eről­te­tés nél­kül fej­lesz­ti az ál­ló­ké­pes­sé­get és a moz­gás­koor­di­náci­ót. A nor­dic wal­king ha­zánk­ban is egy­re nép­sze­rűbb.

Még egy kis kedv­csiná­ló a nor­dic wal­king­hoz:

Írta: Dani

Szólj hozzá!

Dátum: 2018. június 15.

Kullancsveszély

A ki­rán­du­lók­ra le­sel­ke­dő e­gyik leg­hét­köz­na­pibb ve­szélyt a kul­lan­csok je­len­tik. "Hét­köz­napi­sá­guk" elle­né­re jobb, ha nem vesszük fél­váll­ról őket, mert e­zek a pa­rá­nyi vér­szí­vók ko­moly be­teg­sége­ket tud­nak o­koz­ni. Eb­ben a cikk­ben a kul­lancs-o­koz­ta fer­tő­zések meg­elő­zé­sé­hez sze­ret­nénk né­hány taná­csot adni.

Erdők­ben, réte­ken, par­kok­ban és ker­tek­ben egya­ránt elő­for­dul­nak kul­lan­csok, kb. 1,5 mé­te­res ma­gas­sá­gig búj­nak meg a nö­vé­nye­ken. Nem min­den pél­dá­nyuk ter­jeszt be­teg­sé­get: fer­tő­zöt­té úgy vál­nak, hogy már meg­fer­tő­zött álla­tok vé­rét szív­ják, majd to­vább­ad­ják a kór­oko­zót. A két leg­gya­ko­ribb be­teg­ség, a­mit ter­jesz­tenek, a Lyme-kór és az agy­velő- és agy­hár­tya­gyul­la­dás. Míg az e­lőb­bit bak­té­rium okoz­za, e­zért anti­bio­ti­kum­mal gyó­gyít­ható, az u­tób­bi víru­sos meg­be­tege­dés - ez el­len vi­szont kér­he­tünk ol­tást házi or­vo­sunk­tól.

Legjobb persze meg­előz­ni a bajt. Lás­suk, mit te­he­tünk, hogy elke­rül­jük a kul­lancs­csí­pést!

• Kirán­du­lás köz­ben ke­rül­jük a bo­zó­tos, csa­li­tos vagy ma­gas fű­vel, dús alj­nö­vény­zet­tel be­nőtt te­rü­lete­ket! A kié­pí­tett tu­ris­taút pont a­zért van, hogy ne bo­zót­vágó kés­sel kell­jen a sus­nyás­ban elő­retör­ni. Szin­tén nem jó öt­let - saj­nos - a fű­be lehe­vered­ni.
• Öltözköd­jünk úgy, hogy a ru­há­ra kerü­lő kul­lancs­nak ne le­gyen le­he­tősé­ge sza­bad bőr­fe­lület­hez hoz­zá­fér­ni: a nad­rág szá­rát tűr­jük be a zok­ni­ba, a pó­lót a nad­rág­ba, te­gyünk fel sap­kát / szal­ma­kala­pot! Ha na­gyon me­leg van, és mé­gis pl. rö­vid­nad­rág mel­lett dön­tünk, gyak­ran (2-3 órán­ként) fúj­juk be ma­gun­kat kul­lancs­riasz­tó spray-vel! Kul­lancs­riasz­tót ma­gá­ra a ruhá­ra is fúj­ha­tunk nyu­god­tan.
• Sokan szeret­nek a ku­tyá­juk­kal e­gyütt ki­men­ni a ter­mé­szet­be. Véd­jük ked­ven­cünk e­gész­sé­gét kul­lancs­riasz­tó nyak­örv­vel! Cicák szá­má­ra is be­sze­rezhe­tő.
• Végül, de nem utol­só sor­ban, min­den tú­rát zár­junk egy na­gyon ala­pos, e­gész test­felü­letet é­rin­tő ön­vizs­gálat­tal a tü­kör e­lőtt, hogy nem szed­tünk-e össze kul­lan­csot! E­zek a vér­szí­vók leg­in­kább a véko­nyabb bőr­rel fe­dett, me­le­gebb, ned­ve­sebb (izza­dó­sabb) test­tá­jéko­kat ked­ve­lik, e­zért for­dít­sunk kü­lö­nös fi­gyel­met a haj­la­tokra, lá­gyé­ki rés­zek­re, il­let­ve kér­jünk meg vala­kit, hogy fej­bő­rün­ket is vizs­gál­ja át!

Ha netán megtör­tént a baj, és kul­lan­csot ta­lál­tunk a bő­rünk­ben, ne es­sünk két­ség­be! T­ávo­lít­suk el tü­rel­me­sen, óva­to­san úgy, hogy ne nyom­juk össze a tes­tét! Eh­hez cél­sze­rű gyógy­szer­tár­ban be­sze­rez­he­tő kul­lancs­eltá­volí­tó kana­lat hasz­nál­ni. Ezu­tán pár na­pig fi­gyel­jük meg, nem ta­pasz­ta­lunk-e a csí­pés he­lyén bőr­tü­nete­ket (a gyű­rű­szerű­en terje­dő piros­ság a Lyme-kór jele lehet), vagy e­gyéb prob­lé­mát, és szük­ség ese­tén for­dul­junk or­vos­hoz mi­ha­ma­rabb!

Reméljük, senki­nek nem vet­te el a ked­vét a túr­á­zás­tól a kul­lancs­ve­szély - ál­ta­lá­ban né­hány alap­vető óv­in­tézke­dés­sel meg­előz­he­tőek a kul­lancs ál­tal oko­zott be­teg­ségek. Ki­rán­dul­junk bát­ran (és oko­san)!

Írta: Viki

Szólj hozzá!

Dátum: 2018. június 10.

Mit tegyek a hátizsákba?

Nyissa a Kirán­duló Klub blog­ját egy olyan té­ma, ami min­den túrá­zó szá­má­ra alap­vető kér­dés: mit vi­gyünk ma­gunk­kal, ami­kor tú­ráz­ni in­du­lunk? Össze­szed­tük Nek­tek a leg­lé­nyege­sebb dol­go­kat, a­mik­re szük­ség le­het egy át­la­gos egy­na­pos ki­rán­du­lás so­rán.

Először is kezd­jük az­zal, ami­ről biz­to­san sen­ki nem fe­led­ke­zik el: en­ni- és in­ni­való. Jó, de mit és mennyit vi­gyünk? Sa­ját t­apasz­talat, hogy egy át­la­gos egy­na­pos ki­rán­du­lás­ra (ami nem telje­sít­mény­túra), 1,5-2 liter víz e­lég szo­kott le­nni egy em­ber­nek. Sem a szén­savas üdí­tők, sem a cuk­ro­zott gyü­mölcs­le­vek nem java­sol­tak, mert csak fo­koz­zák a szom­jú­ságér­zetet. Cso­ma­gol­junk fe­jen­ként 4-5 szend­vicset, és prak­ti­kus gyü­möl­csöt (pl. al­mát, ba­nánt) is vin­ni. Nyá­ri me­leg­ben vi­gyáz­zunk, hogy ne könnyen rom­ló é­tel­lel in­dul­junk út­nak!

Természe­te­sen pénz és ira­tok nél­kül va­ló­szí­nű­leg más­kor sem lé­pünk ki az ut­cá­ra, ahogy a több­ség szá­má­ra a mo­bil­tele­fon is alap­tarto­zék. Nem­csak fotó­zás­hoz ve­het­jük hasz­nát: ma már on­line tér­ké­pek, GPS és kivá­ló app­li­káci­ók is ren­del­kezé­sünk­re áll­nak a tájé­kozó­dás­hoz. Bizo­nyos túra­útvo­na­las al­kal­mazá­sok már in­ter­net­csat­lako­zás és tér­erő nél­kül is mű­köd­nek. A mo­bil­tele­fon pe­dig nem utol­só sor­ban a se­gít­ség­hí­vás esz­kö­ze is le­het. Ha a ké­szü­lé­künk akku­mulá­tora gyor­san me­rül, sze­rez­zünk be hor­doz­ható töl­tőt hozzá!

Modern tech­no­ló­gia ide vagy oda, pa­pír­ala­pú tér­kép és i­rány­tű nél­kül ne indul­junk út­nak! Min­den na­gyobb köny­ves­bolt­ban bes­ze­rezhe­tők a ma­gyar­orszá­gi táj­egy­ségek túra­térké­pei. Ugyan­így, egy karó­ra is jó szol­gá­latot tehet; aki­nek pe­dig van kis táv­csö­ve, érde­mes ma­gá­val vin­nie. E­gyéb ap­ró tár­gyak, me­lyek­nek hasz­nát vehe­ti a túrá­zó (lega­láb­bis ha nagyon elté­vedne...): bi­cska, gyu­fa és zseb­lám­pa.

Ne feled­kez­zünk meg a meg­fe­lelő véde­lem­ről a kul­lan­csok és szú­nyo­gok el­len! E­zen k­ívül cél­sze­rű, ha van ná­lunk egy kis­mé­retű első­se­gély­cso­mag, de lega­lább né­hány rag­ta­pasz ar­ra az e­set­re, ha a ci­pő na­gyon fel­tör­né a lá­bunk. Ter­mé­szete­sen ha vala­mi­lyen gyógy­szert kell szed­nünk, vi­gyük ma­gunk­kal, ne hagy­juk ki a kirán­du­lás mia­tt!

Végül pedig, ami a ruhá­za­tot il­leti, bár év­szak­tól függ, érde­mes felké­szülni nem várt idő­járá­si ese­mények­re, példá­ul arra, hogy el­kap­hat min­ket egy hirte­len zá­por. A­ján­lott, hogy le­gyen ná­lunk egy eső­kabát, me­leg pul­csi és pót­zokni.

Jó kirándulást!

Írta: Atesz

Szólj hozzá!