Szentendre

2018. június 24.

Előző túránk Szent­end­rén ért vé­get, de ak­kor már se i­dőnk, se ener­gi­ánk nem ma­radt ar­ra, hogy szét­néz­zünk, e­zért elha­tároz­tuk, hogy egy tel­jes na­pot szen­te­lünk en­nek a han­gu­latos, fes­tő­ien szép vá­ros­nak.

A Duna­ka­nyar kapu­jában, a Viseg­rádi-hegy­ség és a Szent­end­rei-Duna ta­lál­kozá­sánál talál­ható vá­ros több­fé­lekép­pen meg­kö­zelít­hető, mi a hajó­kirán­dulás mel­lett dön­töt­tünk. A vá­ros­né­zés így a Du­na-par­ton in­dult, és az óvá­ros szí­nes for­ga­tagá­ban foly­ta­tó­dott. Vé­gig­jár­tunk a fele­keze­ti sok­szí­nűség­ről árul­kodó szá­mos temp­lo­mot, és a Temp­lom tér­ről, a Ke­resz­telő Szent Já­nos-plé­bá­nia­temp­lom teré­nek ma­ga­sából lete­kin­tet­tünk a vá­ros­ra. A kép­ző­művé­szeti tárla­tok soka­sága kö­zül ki-ki ízlé­se sze­rint vá­laszt­ha­tott: a Czó­bel Bé­la Mú­ze­um­ba, a Kmet­ty Mú­ze­um­ba vagy a Ko­vács Mar­git Mú­ze­um­ba vál­tot­tak je­gyet túra­társa­ink. A gaszt­ro­nómi­ai élmé­nyek sem ma­rad­hat­tak el: e­béd u­tán mind­annyi­an e­gyütt néz­tük meg (és vásá­rol­tuk fel...) a ki­hagy­hatat­lan Sza­mos Mar­ci­pán Mú­ze­umot.

Délután a szent­end­rei Sza­bad­téri Nép­raj­zi Mú­ze­umot, köz­is­mert ne­vén a Skan­zent lá­to­gat­tuk meg. Ki­csik­nek, na­gyok­nak egya­ránt él­ményt je­len­tett a Ma­gyar­or­szág kü­lön­bö­ző táj­egy­sége­inek né­pi épí­tésze­tét, kul­tú­ráját, élet­mód­ját, e­gyes nép­ha­gyomá­nyait bemu­tató ál­lan­dó ki­állí­tás.

Holdvilág-árok

2018. június 16.

A misztikus nevű Hold­vi­lág-árok a Pi­lis e­gyik leg­szebb, leg­vad­regé­nye­sebb, ka­nyon­sze­rű szur­do­ka. Tú­ránk kiin­duló­pont­ja a Csi­kó­váral­jai turis­ta­ház busz­meg­álló volt a Po­máz-Pilis­szent­ke­reszt vona­lon. Itt kez­dő­dik a piros + jel­zés, ami elve­zeti a túrá­zót a szur­dok­ba. Kö­ves, szik­lás er­dei ösvé­nyen ha­lad­tunk, amit gyak­ran ke­resz­tez a pa­tak, így ki­sebb gáz­ló­kon és fahi­da­kon is át kel­lett kel­nünk új­ra és új­ra. A turis­taös­vény csak szá­raz idő­ben jár­ha­tó!

Úticélunk­hoz köze­led­ve a Domi­ni-for­rás­nál fel­fris­sítet­tük ma­gun­kat; in­nen az út egy­re kalan­dosab­bá, a völgy egy­re szű­keb­bé vált. A turis­tajel­zés a hegy­olda­lon fel­ka­pasz­ko­dó falép­csők­nél ha­lad to­vább föl­fe­lé, és kike­rüli a szur­dok­völgy legiz­galma­sabb ré­szét, mi azon­ban ép­pen oda tar­tot­tunk. A szik­lakat­lan­ba meg­ér­kezve jobb olda­lon talál­juk az "Y"-bar­lan­got (ami ott jár­tunk­kor épp két kalan­dor éj­sza­kai szál­lásá­ul szol­gált), a szur­dok mé­lyé­ről pe­dig az úgy­neve­zett Mete­or-lét­ra ve­zet fel. Sze­ren­csénk volt, hogy az el­múlt idő­szak eső­inek kö­szön­hető­en csör­gede­zett a vas­lét­ra mel­let­ti víze­sés is. A lét­rán fel­mász­va egy­szer­re csak egy em­ber ál­tal jár­ha­tó, szűk ka­nyon veze­tett min­ket vissza a turis­tajel­zés­re. A völgy­kat­lan fe­letti ré­szen talál­ható Reme­te-bar­lang ép­pen régé­szeti feltá­rás alatt állt, vala­ha felte­hető­en kul­ti­kus hely­ként szol­gált.

Utunk innen­től már ké­nyel­mes er­dei séta volt a La­jos-forrá­sig (piros ■ jelzés), on­nan pe­dig a sárga ▬ jelö­lésű ösvé­nyen a Va­sas-sza­kadé­kot vet­tük célba. Ez egy 8 mé­ter magas vulká­ni ere­detű kép­ződ­mény - egy hatal­mas hasa­dék, mint­ha a szik­lafa­lat ketté­vág­ták vol­na. A Va­sas-szaka­dék­hoz tett kis kité­rő u­tán to­vább­men­tünk eddi­gi jel­zé­sün­kön, így jut­va el a Kő-hegy szé­les, lapos fenn­síkjá­ra, ahol szép kilá­tás tá­rult e­lénk Szent­endre irá­nyába. A turis­taház­tól nem messze áll a Pető­fi-pihe­nő, ahon­nan a szin­te füg­gő­leges hegy­ol­dal kü­lön­leges szikla­formá­cióit is meg­cso­dálhat­tuk, köz­tük Na­pó­leon kalap­ját.

A Kő-hegyről még hosszú sé­ta várt ránk lefe­lé a hegy­ről, és ke­resz­tül a dim­bes-dom­bos tá­jon be a vá­ros­ba, Szent­end­rére.